Most úgy elfutnék
Mindent itt hagynék Csak csönd csak csönd legyen Mint egy űzött vad Kit rég hajszolnak Lábam nem fárad el Jobb most elmennem Jobb most elvesznem Vissza nem nézhetek Vár rám új lélek Mintha vinnének Indulnom kell, megyek Könnyed száguldás Könny és sóhajtás Mely most mindent elold Fáj még, hadd múljon Nyílt seb gyógyuljon Már csak emlék, mi volt Égj, tűz, égess el Szél fúj, fújj már el Semmis emlék legyek Nyílj föld, nyeljél el Tenger, mossál el Semmi s minden legyek Más csókja kell Más karja kell Új illattól olvadjak el Elmennék, elfutnék, Most mindent itt hagynék Bárhová indulnék Más lelket hogy lelnék Hiába csókol más Hiába ringat más Nem lesz ez több, mint egy szempillantás Könnyebb elfutni Mindent itt hagyni Mégsem, mégsem teszem Voltam űzött vad, Kit rég hajszolnak Lábam nem fáradt el
Epilógus
A vágyak bágyadt hegedűjén
Gyászindulót húzok neked.
Fáradt ujjakkal, tört vonóval
Belesírom mély lelkemet.
Elhantolt álmaim zokognak
A horpadt öblű hegedűn
És könnyeim, az eltitkoltak
Hullnak a húrra keserűn.
Fejem a hegedűre hajtom
És szívem belétemetem,
Most olvad, mint a gyöngy a borban,
Egy dallamba az életem.
A vágyak bágyadt hegedűjén
Elhal a legszebb nóta ma,
Örvénylő mély tenger-szemedbe
Szédül utolsó dallama!
Nem vagyok jövőt ígérő, távoli égi jel,
csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.
Lehet, hogy nem vagyok pont olyan,
amilyet mindig is kerestél,
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél.
Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most
Menj el.............
Ahogyan jöttél:
Tűnj el!
Nem az vagy, akit én kértem....
Tudd meg: Nincs Rád szükségem!
Amennyit én már bűnhődtem,
stabilan állót is fellöktem,
De napok óta már nincs köd bent:
Nincs Rád szükségem!!!! .
Menj el.............Gondolataimból űzlek feledlek..örökre...feledem a szép perceket!!
fáradt lelkem fáradt szívem...ezért kérlek menj el...............
Ne rohanj nagyon előre,élvezd a pillanatot,
mert egyetlen mosoly elrepíthed s célodhoz,
hiszen sohasem tudhatod meg,hogy kit
érint meg,és kinek segít túllépni valamin
csendes vers őszi napokra....
Kint őszi szélben hull a lomb remegve,
S nehéz cseppek verődnek ablakodhoz
S te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz
Egyetlen órán teljes életedre.
Sok édes semmit tékozolva hordoz
A múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte,
De jobb is így a tűznél szenderedve
Mélázni, míg kint nyirkos szél sikoltoz.
Így nézek én is gondjaimra itt benn.
Szívemhez ó-mesék tündére járul -
Körül köd ül, gomolyog mind telibben.
Suhogás zizzen, omlik egy ruháról.
Padlómra lenge lábak lépte libben,
S szememre két lágy, hűs kezecske zár
"Amikor öreg leszek, szeretném, ha ráncaim lennének, nagyon sok ráncom: a nevetéstől, a mosolytól, a derűtől, a jóságtól, a másokért vállalt gondoktól. Szeretném, ha egész életem az arcomon lenne, és mindenki, aki csak olvassa, azt mondaná: ez egy szép történet. Az arcom táj legyen, hegyekkel és völgyekkel, ahol az emberek elveszítik, de újra megtalálják az utat. Barázdáiban téfa bujkáljon, szögleteiben jóság és vigasztalás. Legyenek síkok, ahol megpihenhetnek, árkok, amelyekben elrejtőzhetnek. És szeretném, ha mindenki azt mondaná: ez egy szép táj. - Ez egy ember."
Összebújni. Megölelni. Megölelve lenni. Szeretni. Szeretve lenni. Csókolózni finoman. Csókolózni vadul. Játszani az érintésekkel. Élvezni az érzéseket. Kis kifliben az ölébe tolni. Nagy kifliben a hátához bújni. Simogatni. Simogatva lenni. Vágyni, hogy egymáshoz érjünk. Égni, ha egymáshoz értünk. Remegni a jótól. Szeretkezni kínzó lassan. Szeretkezni türelmetlenül. Hallgatni a hangját. Érezni, hogy figyel rám. Látni a szemében, hogy akar. Akarjam. Hogy nem csak szexet akar, de A szexet csak velem akarja. Várja, hogy lásson. Várjam,
Emlékezz a szépre!
Mikor gyászolsz, átérzed a fájó veszteséget,
a pusztulást, mely szívedbe mélyen beleégett.
Lelkedbe, mint dögkeselyű mar bele a bánat,
nem is tudtad, hogy van érzés, mely ennyire fájhat.
Ám szerettünk elvesztése gyötrőn tanulságos.
Ha megérted, értelmet nyer, s talán megnyugvást hoz.
Valójában az élete neked volt ajándék,
s nem az őrjítő fájdalom volt vele a szándék.
Ne a halálára gondolj, hisz többet ért léte!Gondolj inkább a szívednek szép szeretetére,
amit Ő irántad érzett, s amit tőle kaptál.
Lelki fejlődésed útján általa haladtál.
Emlékezz hát szeretettel, emlékezz a múltra,
- együtt megélt, szép percekre, együtt bejárt útra!
Emlékezz a szeretetre, amit kaptál tőle,
s a szívedbe, az életét vésd bele örökre!
ki a szeretetet mástól elfogadja. Nem napját tengeti, valóságát éli! Aki az Istenét tudja, és nem féli! Ki azért kéreget, hogy másoknak adjon. Minden körülmény közt jó ember maradjon. Az nem lehet koldus, kit lelke vezérel, ki a szívével él és nem az eszével…
Szeresd legjobban azt, aki a legközelebb áll hozzád. Szeresd saját magadat. Rászolgáltál.
Amikor elengedjük harcainkat,és megnyitjuk a szívünket a dolgok felé, ahogy éppen vannak, akkor megérkezünk megpihenni a jelen pillanatban!
Megszülettem anélkül,hogy akartam volna.Megfogok halni anélkül,hogy akarnék.Akkor legalább hadd élhessek úgy,ahogy én akarok.
Ha kihűlt körülötted a világ...fűts be önmagadban és áraszd a meleget! Meglátod, mennyien jövünk majd köréd. Mert mindannyian fázunk. És félünk. És oda gyűlünk, ahol meleg van még.
"Fényt nem lehet adni - csak meg lehet gyújtani!!A szikrát át lehet adni - de lángolni magadnak kell. .
az igazi.....szeretet..szerény. Az igazi szeretet félreáll, elhagyja azt, akit boldogít, hadd lebegjen a lelke szabadon, hadd röpüljön a maga útján, hadd találja meg azt, amire rendeltetett. Ez a szeretet nem óhajt ellenszolgáltatást. Ez a szeretet elegendő önmagának, és ezért végtelen. Ez a szeretet tudja, hogy semmi sem a mi tulajdonunk, sem mások teste, sem mások lelke, még saját gyermekeink lelke sem...
A türelem nem azt jelenti, hogy "a békesség kedvéért" úgy teszünk, mintha egyetértenénk. A türelem párbeszédre ösztönöz, hogy jobban megértsük a másik fél gondolatait, érzéseit és mag