olvastam ..megfogtak -e gondolatok..versek..
megosztom veletek:))
Az ember éjjel aludna már
De van, ki ilyenkor mindig lányokra vár Ó igen, a gazember A nők miatt lettem ilyen gazember Tudom, hogy reggelre letagadod Minden álmodban veled vagyok Ó igen, a gazember Az anyád tudja, a férjed nem, miért lettem gazember A férjed eszi a húst, a babot Én meg a csirkét, amit ő otthagyott Ó igen, a gazember A nők miatt lettem ilyen gazember Kihűlt csirke, a szaftja hideg Lelépek, mielőtt meggebedek Ó igen, a gazember A lányok tudják, a fiúk nem, miért lettem gazember
Nagy szöveg, sok csalás
volt már eddig is. Nincs, ki biztosra megy, s nincs, aki ebbe\' hisz. Engem becsaphatnak, régóta érzem már. Akik jól átvertek, nekik sosem fáj álruhás nem lehetsz, nincs annyi maszk. álruhát nem vehetsz, mutasd meg arcodat! Engem becsaphatnak, régóta érzem már. Akik jól átvertek, nekik sosem fáj Mért jó, ami nem jó? Ez van, semmi több. Ha bárhol, bármit ígérnek: én nem hiszek, s nem tűrök!
Megtörténhet bármi, hogyha hagyod, Néha nem megy könnyedén, hát álmodj nagyot! Nem kell tőle félni, a változás közel, Egy nagyobbacska ásóval egy hegyet hordhatsz el. Nincs előtted egy ajtó se zárva, Pillangóként röppenj ki a nagy világra! Minden álmod váltsd valóra, nem kell várnod másra! Az égen minden csillag néked ragyog, Megtörténhet bármi, hogyha hagyod.
.........................................................
A csók egy szentség, bizonyára a legszentebb. Ha szeretetlen, megaláz, ha szerelmes, megszentel. Az életet teszi szebbé, ahogy ketten olvadunk eggyé, És átöleljük, karoljuk egymást. Az idő, ahogy szalad velünk, állni látszik, Minden csókunk a mindenség rendjével játszik, Ha minden majd áll, amíg rohan, Azt mi tettük. Ahogy a pír elönti lelkem, s áramlik bennem a vér, Tűzre kapok, mint a szalma, mit nyáron szikra ér, És égek, lángolok érted, és lelkem még ha pokolban is égne, Akkor sem lehetne tüzesebb. Csonka rímek hada itt vár, Hogy rájuk nézzél, és meglásd, Hogy szeretlek, hogy imádlak, És mindig, mindenhol csak téged várlak.
----------------------------------------------------------------------------------------Az összetartozás. A remény. A Kitartás. A szeretet. A szerelem.
A vágyakozás. A csoda. Egy pillantás. Egy mosoly. Egy könnycsepp. Egy barát. Egy ösvény. A fény. És maga az élet. Tudod van valaki, akire mindig számíthatsz, aki nem hagy el. Segít, ha kell. De osztozik az örömödben is. Megvéd. És mindig veled van. És most menj ki. Vagy csak nézz ki az ablakon. Nézz fel az égre és mosolyogj. Légy vidám. És élvezd az életet, amely megadatott neked..."
-------------------------------------------------------------------------------
A világ azt várja tőlünk, hogy folyamatosan csináljunk valamit, míg a bennünket éltető élet csupán annyit kér: hagyjuk megtörténni, aminek történnie kell. (...) "Mi a teendő, amikor nem tudjuk, mi a teendő?" (...) "Semmi!" Ne csináljunk semmit, várjunk, amíg egy nálunk nagyobb erő mozgat meg bennünket: maga a helyzet.
Azt hiszem, minden ember életében van egy pont, amikor döntenie kell. Ha rosszul dönt, nincs visszaút. Sokáig azt hittem, hogy másokat hibáztathatok azért, ami velem történt. A hibáktól azt mondják, hogy az ember jobbá válik. Ez talán igaz is. De minden hiba elvesz egy darabot az emberből. A hibákat nem lehet jóvá tenni. Örökké velünk maradnak, hogy emlékeztessenek a múltra. Egy bocsánat, vagy egy elnézést jöhet szívből, de ez csupán szó. Azt hisszük, hogy ha megkapjuk, amire várunk, hogy ne haragudj, minden jobb lesz. De a szó nem fedi el a sebeket; Minden bocsánat egy újabb halál, amelyet a léleknek kell átélnie. Megbántottak. Százszor, talán ezerszer is. De a legjobban az fájt, amikor bocsánatot kértek. Tudtam, hogy megölik vele a lelkemet. Nem a megbántás fájt, mert azt elfelejti az ember. Talán hónapok, vagy évek kellenek hozzá, vagy talán csak egy pillanat, de elfelejti. De a bocsánatkérés már azt jelenti, hogy ott, abban a pillanatban, amikor kimondta, vagy megtette, amit mondott, vagy amit tett, őszinte volt. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy gondolta, vagy úgy érezte. Ha tehetném, én is úgy élném az életem, hogy sose kelljen megbántanom mást. Mert bár feloldozást nyerhetünk azzal, hogy megbocsátanak, de azt a halott lélekdarabot már semmi nem támaszthatja fel. Senki nem érdemli meg, hogy megöljék a lelkét, hisz anélkül a szíve halott. S szív nélkül, hogy éljük túl az életet?
Megakad a szemem a fa hajlatán Fa hajlatán két ragyogó szemre S gyengéden hívogató két erős kézre. Szemem kíváncsi, közelebb lépek Már két vörös ajakhoz érek Ajkaim szétnyílnak, s ezer szót szólnának De keze felém nyúl, ujjai ajkamra ragadtak. Így állunk egy kis ideig Míg ujjai arcom simítják végig S keze kezemhez ér
Nap, mint nap szembesülök veled, Még sincs elég erőm, hogy elmondjam, mit is érzek. De te ismersz, látod a szememben Azt, miután már régóta epedezek. Kívánom a szád, s minden egyes porcikád. Csak teérted élek, Jó lenne elmondani végre. Amikor rám nézel, érzem ez több egy átlagos szerelemnél. Mindketten egymásra vágyunk, mégis mást ölel át szárnyunk. Nap, mint nap elhiszem, hogy vége, De rám mosolyogsz, így omlik bennem minden széjjel. Mosolyod az én éltetőm, Te vagy az én egyetlen megmentőm... Két karod maga az éden, A szád bűnre csábítóan kérlel. Azt kéri, leheljek rá egy csókot, De nem lehet, ezt csak mi tudjuk! Csók helyett mosolyogsz, Én pedig zavartan tovább osonok, Remélve, hogy egyszer teljesülhet vágyunk, feledve a múltat, majd egymásra találunk...
""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""""
"""""""""""""""""""
El mered-e hinni, hogy Ő bízik benned, s nem kell ezért magad, veszélynek kitenned? Nem akar megfogni, nem is akadályoz, és nem is ejt rabul, nem láncol magához. Mert az, aki szabad, többet úgy sem kérhet: egy szerető szívhez vissza-visszatérhet. Tapasztalni akar, s azt, hogy tisztán lássa, bizalomra épül a világ forgása. Mert, akit Te szeretsz, szíved vissza hozza, szeretet, mint mágnes, a szíveket vonzza. Nyisd hát meg a lelked, senkit ne tégy rabbá! Hadd váljon, kit szeretsz, jobbá, szabadabbá! (Aranyosi Ervin)
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Folyton zárt ajtókba ütközünk. Amit meg kell értenünk, hogy mi vagyunk az egyetlenek, akik kinyithatjuk őket. Mi magunk vagyunk a kulcs. Azok az ajtók pedig nincsenek is bezárva.
..........................................................................................................
Álltunk félszegen
két idegen egy felejthetetlen éjszaka után és vártuk, hogy a másik mondja: nem látjuk már egymást soha én dúdoltam ő mosolygott aztán elkapott és megölelt pedig mennie kellett volna indult a repülője kontinensére vissza és csücsörítettünk de már mások is láttak csókot akartunk puszi lett belőle mert tudtuk jól nem látjuk egymást már soha.