© 2015 hi5 Inc.Mobil Company Munkák Advertise Felhasználók Adatvédelem Feltételek Visszaélés jelentése Tá
"versek szerelemről......"
olvastam e szép verseket.van mi enyém...
Te vagy, kinek tekintete a szépről mesél,
Te vagy, kinek törékeny lelke folyton remél,
Te vagy, ki nekem eddig nem lehetett még senki.
Te vagy, kit lehetetlen elfeledni.
Te vagy, kinek minden mozdulatától szívem úgy ver,
Te vagy, kire szemem már nézni sem mer,
Te vagy, ki nélkül létezni nem tudok,
Te vagy, kit gondolataimból kiűzni nem bírok...
Te vagy, ki a gyönyörű szót szívembe véste,
Te vagy, ki beástad magad lelkembe oly mélyre.
Te vagy, ki nekem a világot, a létet jelenti.
Te vagy, ki megtanított engem a legszebbre: szeretni.
Te vagy, óh te, ki elhozta az örök nyarat.
Te vagy, ki zavartá teszed pillantásomat,
Te vagy, aki nélkül lelkem darabokra szakad,
s akit utálni nem lehet... Az is te vagy.
“Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, énmagam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.”
“Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.”
Sötét éjszaka. Fény csak a Hold.
A nappal minden világosat magával rabolt.
Színtelen az árnyék, fáradtan nyögnek a fák.
Az éjjel a tájnak egy kis Holdfényt ád.
Halkan sétálok a kietlen tájon,
Csend honol a sötét, néma fákon.
Szél sem jár, éjszaka illata lüktet,
Nehézkes súlyt adnak, az ébredező szívnek.
Sétálok. Megreccsen alattam az ág.
Az apró nesz minden csendes szabályt áthág,
s én megrezzenek. Csillogó szemem csodálkozva nézi a tájat,
piros fény sújtja a görnyedező fákat.
változott a táj. Más már az illat.
A távolban már... Igen, bújik elő a Nap,
bogarak zümmögése, fák susogása...
Hajlanak át az ébredező mába.
Madarak énekelnek, vidáman játszanak,
S lépteid hallom. Suttogom: "Vártalak."
Kirajzolódik alakod keskeny árnyéka,
S arcodnak minden selymes vonala.
Beléptél a hajnalba, s jöttél felém.
Úgy éreztem, enyém vagy, enyém,
de ölelésed hideg volt akár az éjszaka.
Újra elémtárult a rideg táj fájdalmas harca...
Ahogy küzdött a selymes Nap a sötétség ellen,
ugyanúgy álltam én is most veled szemben.
Te hívtál, mégis ajkad nehézkesen mozgott,
értelmetlen szavakat ridegen ontott...
Majd elhallgattál, s én tehetetlenül néztem,
De mit akartál mondani... nem értem.
- Nem szeretlek már - mondtad, s hűs záport ontott a felhő.
El sem hittem: "Ezt mondta. Pont ő..."
Magamra hagytál. A padon hűs zápor áztatott.
Halkan suttogom még: "hát elhagyott..."
Nem látom már, mit játszik a táj.
Egy valamit érzek: pokolian fáj!
remegő fák, s egy lány (ez én lehetek).
Már homályosodik a táj körülöttünk,
égészen hideg van... didergünk, közelebb lépünk.
Próbálunk beszélni erről-arról,
de én nem tudok szabadulni szemed alól...
Folyton nézel, csillogó tekinteteddel
gyönyörű a pillantásod, olyan, mint amikor a nap kel...
Fagyos, hideg estén fázok, csak erre gondolok...
Ismét megjelensz, és kijelented: Maradok!
Apró mosolyra húzódik a szád...
Rám nézel... fagyos leheletem elér hozzád...
Közelebb lépsz, egészen elzársz a többiektől...
Átölelsz... vastag a kabátod, megnyugszom a melegtől.
Nem szólalunk meg, a szemeink beszélnek,
hallom, ahogy gyorsabban dobog a szíved...
Te egy picit aréb lépsz, mozdítod a kabátot.
De én lépek veled... nem akarom megtörni a pillanatot!
Ekkor szorítasz meg jobban,
a feszültség tapintható, az én szívem is nagyot dobban...
Ajkaddal finoman az enyémhez érsz,
A többiek csak csodálkoznak: Összejöttek, nézd!
Eleinte még hallom őket...
De aztán ajkadba felejtkezek...
Csodás érzés, ha elengedsz, meghalok...
De amint újra megcsókolsz, új életre kapok!
Szeretnék újjászületni... újra, meg újra!
Ajkad elenged... szemembe nézel... megcsókolsz újra!
Olyan jó, hogy van valaki aki minden gondolatom tudja...
Rám néz, s máris ugyanazt gondolja!
Ott állunk egymásba fonódva,
te csak szorítasz, számat csókolva...
Elfelejtődik minden: a többiek, a hideg, a fagy...
nincs más csak ez a pillanat...és hogy mellettem vagy..
Buja csókkal jöttél, forró öleléssel, ujjaid hegyéből kiserkenő kéjjel. Izzó lávaként, parázsló testtel, festőként, ki vásznamon pír rózsákat fest el. Buja csókkal jöttél, forró öleléssel, ujjaid hegyéből kiserkenő kéjjel. Hegedű húrjaként megfeszül a testem, elnyílt rózsaként tárom ki önmagam!!
Téged hív minden, mi szép, Te vagy számomra a menedék. A tűz, mi felszítja a mámort, A víz, mi képes eloltani a lángot. A létezés, mi nélküled lehetetlen, Azt kell most egyedül művelnem. Vagyok, mint fecske, kit kivetett a fészke, Egyedül rendületlen a fergeteges csodaszép kék égen. Hűvös esőcseppek a kitikkadt virágoknak, Olyan volt csókod íze ajkaimnak. Gyors, meglepő, éltető.
hogy az egyik eltűri, hogy a másik jobban szeresse!!
A hűség nem a másikhoz, hanem az önmagadhoz való hűséggel kezdődik..
Amiben sokkal többet adsz minden szónál,mert szavakban nem mindig találod el,amit hallani szeretne... De,az ölelésben,éppen azt fogja hallani,amire szüksége van... Rád...
..........................................
-------------------------------------------------------------------------------------
Mámor, ha billensz ide-tova ingó szalmaszálon, Nem is tudom hova szűkülő gondolat-tábor, Dúdolva versikém ezer-oktávos kotta-bálon, Nem is kávépöttyön, nem is gyöngyvirágon, Nem is egy reális teátrum műsor-vásznon, Vagy egy ködfolton, lomha érzésben, kis ákom-bákom, Néha billegek, billegsz oda-vissza szalmaszálon... Így szól egy lehet - lehetsz tekintet-zápor Mosolyba omlott pergamen, szitálva, égett cukormázon Ha lázasan rám köszönt tavasz-hajnal vázon, Álom mosta tájon kóborol egy álom, Veled perdülő végtelen pirkadat-mámor Vagy csak gondolat billeg ide-oda, égő szalmaszálon... Nem is fogható, el-el halkuló közel-távol, Ha nagyon várom: összevissza zavargón, Egy nemszeretem és mégis, lenyomat-mámor, Elszáll, mint ködfátyol-sátor, magába-zuhanón, Egy keserédes nyáron, csak álom... csak álom, Hogy csók pírja bíborba színez e tájon, Ha várom, mindig elbilleg, szalmaszál-lángon...