,,,,fenn a réteken még szerteszét
napnak elenállló hódarabkákat fú a szél.
alattunk -száraz ág s levél ropog
lábunk nedves talajt tapos
kidugják fejüket a gyors kis csirák
futkározó ifju legények-pattanásuk csattan!
elkélne még a nagykabát
de Te félre dobva-tavaszt várva
madárfüttyöt remélsz-de itt még a tél!
de halld rigó dalol..tavasz hívó kis dalt
jer tavasz, jer hisz roppan már lábunk alatt az avar mely még öszről itt
maradt!
Tavasz lesz.s öröm gallyak helyén,bársonyos
pici rügybe zárva- bokrok ága fakad!
a Nap fénye minnél szebben ragyog
zöldülő mezök-rügyező fák jelzik figyelj.
itt a Tavasz....
.Igyekezz úgy élni, hogy jusson időd: - nevetni... mert ez a lélek legszebb zenéje; - olvasni...mert ez a kötelesség alapköve; - dolgozni... mert ez a siker ára; - játszani... mert ez az örök fiatalság titka; - szeretni...mert gyógyítja az embert, azt is aki adja, azt is aki kapja; - mosolyogni... mert ez az arc legszebb ékszere
Nem a szépség határozza meg, hogy kit szeretünk, hanem a szeretet dönti el, hogy kit látunk szépnek......
Kilélegzett közelséged Befogadón ráteríted Ajkaimra, s torkomon már Érzem sűrű könnyeidnek Édes, forró zuhogását Ahogy átjár a félelem S fuldokolva számba veszem Ütemes mély sóhajodat Lángodba olt a szerelem S osztozunk az oltalomban
Csak csókolj szépen halkan, hogy a te lélegzetedet halljam, hogy ezernyi szikraágyon szanaszét szórt vágyam mind-mind rád szórjam. Csak hallgass, rendben? Ahogy szél se rebben, ringasd málnaillatú - magad Ölemben. S mikor lélegzetpára - csíkok csúsznak le az ablakon, egy csók nyoma csillan ajkadon. Majd azon a hajnalon szégyenlősen bújik el az első, hűvös fények mögé az éjszaka.
A szeretetet gondozni szükséges. Az intimitás nem egy statikus állapot. Nem lehet megszerezni, hogy aztán egy életen át kitartson. A kapcsolat bensőségessége időről időre változik, attól függően, hogyan viszonyulunk egymáshoz.
Ha sírnod kell, tedd úgy, mint ahogy a gyermek teszi. Soha ne feledd: szabad vagy, és nincsen abban semmi szégyellnivaló, ha kimutatod azt, amit érzel.
