szeretteim:))
Lányom Unokáim:-
Édesanyám emlékére...vers!!
AZ ELMÚLT IDŐ
Hol van a vers, hogy bánatom leírjam,
hol van a szó, hogy nevét kimondjam,
hol van a dal, hogy térdelve daloljam,
s hol vagyok én, hogy öleljem karommal.
A múltba néző tükör előtt állok,
egy makrancos kisgyereket látok,
ki el van foglalva a maga bajával,
s oda sem figyel szülője szavára.
És jött a kór, a tested tűzben ég,
ő ott ült melletted, hét napot és éjt,
jó szót, köszönetet sohasem kért.
Múlt az idő, s életed új mederbe tért.
Változnak a képek, futnak az évek,
keserű napokat váltogatják szépek,
de szeretetet, még ha nem is kéred,
az édesanya, csak ő adhat néked.
Ha haragodban elöntött a mérged,
dühös szavaidat jónak- rossznak mérted,
és indulatodban nem is vetted észre,
hogy valaki könnyet ejtett érted.
Állok a tükör előtt, bánat az arcomon,
dübörög a szívem, s gyöngyös a homlokom.
Jóságos arcát most elébem gondolom,
a múltnak távolából e percet ellopom.
Mert nagy az én súlyos adósságom,
hálámra szavamat sehol sem találom,
szépet, s jót néki már hiába kívánom,
az Úrnak ítéletét csendesen kivárom.
LEHULLOTT EGY LEVÉL
Lehullott egy levél, üres lett a ház,
Nincs már senki, aki most lelkedre vigyáz.
Elment, mert parancsra kellett mennie,
Ideje nem volt köszönni, sem búcsút vennie.
Ma üres lett egy szék, és üres lett az ágy,
Nem szólít a hangja, és nem gondol már rád.
A végtelenbe tekint, s a nagy útjára vár,
Hol nincsen többé fény, s ahol a madár se jár.
Ma nem szól a dal, nincsen tánc, és nincs hangos vigadás,
Ma csend az úr, és nincsen beszéd, csak főhajtás és hallgatás.
Megérkezett lelke, s üdvöt küld a messzeségből,
Új csillag született, az Égi Mennynek sötét tengeréből!
Mamám:-((
Sajnos elment már tölem:(